Reméltem, hogy az őszi szünetben kicsit fellélegezhetek, és az egyetemi kötelezettségek mellett végre jut időm a blogra is. Persze, hogy nem...

Először is Cara visszaesett, újra úgy szörcsög, mintha meg akarna fulladni... Hiába az antibiotikum. Ugye jönnek az ünnepek, nem lesz állatorvos sem... Így közel egy hetet ki kell húznunk egyre taknyosabban. :( Nagyon sajnálom a kis szőröst, mert bár a taknyosságán kívül kutya baja, de egyértelmű, hogy semmi szagot vagy ízt nem érez. Tegnap a maradék gyógyszert véletlenül kiöntöttem az asztalra, és magától felnyalogatta, pedig büdös és keserű. :( El vagyok keseredve, nagyon... :(

Zeddi lába szépen gyógyul, helyette a bőre érdekes... Bogyónak (RIP) is ilyen volt a bőre, akkor azt mondta a doktornéni, hogy az öregség jele... No, hát Zedd a maga 3 hónapjával, minden csak nem öreg. Jövőhéten őt is megvizsgáltatom. Igaz, nem is a tisztaság mintapéldánya a két kicsi. Ritkán lehet őket mosakodáson kapni.

Nasi az egyetlen, aki per pillanat jól van (gyorsan lekopogom)...

A harmadik dolog, ami miatt nincs időm, egyelőre titkos, majd utólag beszámolok róla. :)