Két héttel ezelőtt megkeresett Brophy, hogy lenne egy jó programja a hétvégére. :) Egyik görénytartó barátnője felajánlotta a Generali Mosolyvadász akció keretében, hogy az egyik budapesti gyermekotthonba visz görényeket. Brophynak eszébe jutott, hogy patkányokat is lehetne vinni, a gyerkőcök biztos örülnének nekik.

Gondoltam, miért ne... Rajzoltam néhány patkányos kifestőt a gyerkőcöknek, amit a sokszorosítás közben Brophy kolleginája megdézsmált. :D (Nagy örömömre)

A lányokkal vasárnap felkerekedtünk, és Brophyékhoz csatlakozva nekivágtunk a nagy kalandnak. Nagyon büszke voltam a csajokra, hiszen nagyon jól viselkedtek, nem ugráltak, nem hisztiztek, pedig rendesen nyúzták őket a srácok.

Kicsit aggódtam, hogy miként fognak reagálni a gyerekek, hiszen a patkányról rengeteg negatív sztereotípia él... Másrészt bár óvodás csoportokkal már foglalkoztam, de különböző mértékben szellemi fogyatékos gyerkőcökkel még nem volt lehetőségem játszani, beszélgetni. Azt hiszem, mission completed... Elég jól megoldottuk a helyzetet. :)

Cara egy kicsit stresszelt az elején, de miután hozzászokott a "tömeghez" és zajhoz, már magától mászott át a gyerekekre, szimatolt, haverkodott. A picurok is jól viselték a megpróbáltatásokat. Zeddicus hercegnővé avanzsált... :)

Meglepetésemre a gondozók is nagyon közvetlenek voltak, az egyik idősebb hölgy minden további nélkül a nyakába vette az összes patkányt, és úgy sétált föl s alá.

Nagyon nagy öröm volt látni ezeket a srácokat, ahogy az állatokkal játszanak, szeretgetik őket. Örülök, hogy elvállaltam, és egy csöppnyi boldogságot vittünk ezeknek a gyereknek az életébe.

Bár többen tapasztalnák meg, hogy milyen csodás dolog, amikor ezek a gyerkőcök megnyílnak, nevetnek... és átéreznék azt, hogy nekik milyen piszok nagy szerencséjük van, hogy egészségesek... Nem akarok moralizálni, de az ember sok mindent átértékel egy-egy ilyen találkozás után...

Köszönöm Gináéknak és Brophyéknak, hogy meghívtak. Remélem, hogy lesz még ilyen alkalom. :)

Illetve ezúton is szeretném kifejezni csodálatomat és tiszteletemet azok iránt, akik ezekkel a gyerekekkel nap mint nap foglalkoznak. Hihetetlen lelkierőről, türelemről és emberségről adnak tanúbizonyságot. Mi nagyjából egy órát töltöttünk el velük, de azért állatnak-embernek egyaránt fárasztó volt. A gondozók a nap 24 órájában ápolják, gondozzák a gyerkőcöket. Minden tiszteletem az övék!

Nah, befejeztem, inkább beszéljenek a képek helyettem :) :

Generalis képek